PEER GYNT (kommer yr og forvildet). Slot over slot sig bygger! Hej, for en skinnende port! Stå! Vil du stå! Det rygger længer og længere bort! Hanen på fløjen løfter vingerne sine til flugt; – alt blåner sig bort i kløfter, og berget er låst og lukt. – Hvad er det for stammer og rødder, som vokser af åsens spræk? Det er kæmper med hegrefødder! Nu dåner de også væk. Det vimrer, som regnbustrimer; det skær mig i sind og syn. Hvad er det, som langvejs kimer? Hvad vægt på mit øjenbryn! Hu, hvor det værker i panden. En brændende glohed ring –! Jeg kan ikke mindes, hvem fanden der brændte mig den omkring! (segner ned.) Flugt over Gendin-eggen. Digt og forbandet løgn? Opover bratteste væggen med bruden, – og drukken et døgn; jaget af høg og af glenter, truet af trold og sligt, turet med galne jenter; – løgn og forbandet digt! (stirrer længe opad.) Der sejler to brune ørne. Mod sør går de vilde gæs. Og her skal jeg traske og tørne i mudder og søl tilknæs! (springer ivejret.) Jeg vil med! Jeg vil vaske mig ren i de hvasseste vindes bad! Jeg vil højt! Jeg vil dukke mig vén i det skinnende døbefad! Jeg vil ud over sæterbøen; jeg vil ride mig skær tilsinds; jeg vil fram over salte sjøen, og højt over Engellands prins; Ja, glan kun, I unge jenter; min færd kommer ingen ved; det er ikke gavn at I venter –! Jo, kanske jeg svipper derned. – Hvad nu da? De brune ørne –? Jeg mener fanden dem tog! – Der rejser sig gavlens hjørne; det højnes i hver en krog; det vokser sig op af gruset; – se, porten vidåben står! Ha, ha, nu kender jeg huset; det er farfars nybygte gård! Væk er de gamle klude; væk gærdet, som stod for fald. Det glittrer fra hver en rude; der er lag i den store sal. Der hørte jeg provsten klaske med knivsryggen mod sit glas; – der slængte kaptejnen sin flaske, så spejlvæggen sprak i knas. – Lad ødes; lad gå tilspilde! Ti, moer; det er lige fedt! Den rige Jon Gynt holder gilde; Hurra for den gyntske æt! Hvad er det for ståk og stønnen? Hvad er det for skrig og skrål? Kaptejnen råber på sønnen; å, provsten vil drikke min skål. Ind da, Peer Gynt, til dommen; den lyder i sang og klang: Peer Gynt, af stort est du kommen, og til stort skalst du vorde engang! (springer fremad, men render næsen mod et bergstykke, falder og blir liggende.)
PEER Tower over tower arises! Hei, what a glittering gate! Stand! Will you stand! It’s drifting further and further away! High on the vane the cock stands lifting his wings for flight;— blue spread the rifts and bluer, locked is the fell and barred.— What are those trunks and tree-roots, that grow from the ridge’s clefts? They are warriors heron-footed! Now they, too, are fading away. A shimmering like rainbow-streamers goes shooting through eyes and brain. What is it, that far-off chiming? What’s weighing my eyebrows down? Hu, how my forehead’s throbbing — a tightening red-hot ring —! I cannot think who the devil has bound it around my head! [Sinks down.] Flight o’er the Edge of Gendin — stuff and accursed lies! Up o’er the steepest hill-wall with the bride,— and a whole day drunk; hunted by hawks and falcons, threatened by trolls and such, sporting with crazy wenches:— lies and accursed stuff! [Gazes long upwards.] Yonder sail two brown eagles. Southward the wild geese fly. And here I must splash and stumble in quagmire and filth knee-deep! [Springs up.] I’ll fly too! I will wash myself clean in the bath of the keenest winds! I’ll fly high! I will plunge myself fair in the glorious christening-font! I will soar far over the saeter; I will ride myself pure of soul; I will forth o’er the salt sea waters, and high over Engelland’s prince! Ay, gaze as ye may, young maidens; my ride is for none of you; you’re wasting your time in waiting —! Yet maybe I’ll swoop down, too.— What has come of the two brown eagles —? They’ve vanished, the devil knows where!— There’s the peak of a gable rising; it’s soaring on every hand: it’s growing from out the ruins;— see, the gateway is standing wide! Ha-ha, yonder house, I know it; it’s grandfather’s new-built farm! Gone are the clouts from the windows; the crazy old fence is gone. The lights gleam from every casement; there’s a feast in the hall to-night. There, that was the provost clinking the back of his knife on his glass;— there’s the captain flinging his bottle, and shivering the mirror to bits.— Let them waste; let it all be squandered! Peace, mother; what need we care! ’Tis the rich Jon Gynt gives the banquet; hurrah for the race of Gynt! What’s all this bustle and hubbub? Why do they shout and bawl? The captain is calling the son in;— oh, the provost would drink my health. In then, Peer Gynt, to the judgment; it rings forth in song and shout: Peer Gynt, thou art come of great things, and great things shall come of thee! [Leaps forward, but runs his head against a rock, falls, and remains stretched on the ground.]
PEER GYNT (kommt wirr und verwildert.) Luftschloß auf Luftschloß brückt es Über die Tiefen hin! Steh! Willst Du stehn! Da rückt es Wieder aus Augen und Sinn! Auf dem Turme der Hahn winkt Mit seinen Flügeln zur Flucht; – Und, ein entflatternder Wahn, sinkt Alles ins Grauen der Schlucht. – Was für Wurzeln und Stämme sprießen Dort aus zerklüftetem Grund? Das sind Riesen mit Reiherfüßen! Da schluckt sie schon wieder ein Schrund. – Wie Regenbogengeflimmer Frißt sich mir’s ins Gehirn. Was ist das für Glockengewimmer! Was werkt da in meiner Stirn! Der Schädel nimmt keinen Rat an. Wie sollt’ er’s auch mit dem Band, Dem brennheißen, um sich! Zum Satan! Wer hat mir nur das umgebrannt! (Sinkt nieder.) Bocksritt über den Genden. Wer Dir das glauben mag? Hoch an den schroffesten Wänden Mit der Braut, – und im Rausch einen Tag; Stoßende Falken und Weihen, Trollspuk und ähnlicher Prast, Liebschaften gleich mit dreien; – O, Du verruchter Phantast! (Starrt lange aufwärts.) Da segeln zwei braune Aare. Gen Süden die Wildgäns’ ziehn, Und hier soll ich armer Narre Im Kot waten bis zu den Knien! (Springt in die Höhe.) Ich will mit! Will baden mich rein in Des Winds allerwildester Wut! Will hoch! Will tauchen hinein in Der Sonne Taufstrahlenflut! Ich will fort! Ich schwing’ mich zu Pferde; Ich reit’ mich von Sinn und Verstand; Ich stürm’ übers Meer und werde Kaiser von Engelland; Ja, glotzt nur, ihr Mädels da drunten! Ich tu,’ was ich mag, annoch. Was wartet ihr, dumme Tunten –! Das heißt, – am End’ komm’ ich doch?! – Halloh! Die Adler da droben, – Die hat wohl der Schwarze verhext! – Da hat sich ein Giebel erhoben! Schau’, schau’, wie das wird und wächst! Ein Bauwerk aus Berg und Wolke! Haha, jetzt kenn’ ich mich aus! Breit winkt die Tür allem Volke, – Das ist Großvaters neugebaut Haus. Dem alten Gebälk ging’s zuleibe, Der Hecke gab man den Rest. Das glitzert von jeder Scheibe, Im großen Saal, da ist Fest! Da messert die Plappertasche, Der Propst, an sein Glas und girrt; – Da schmeißt der Kapitän seine Flasche, Daß der Spiegel in Scherben zerklirrt. – Laß fahren dahin! Laß fahren! Schweig, Mutter; wir machen’s nicht gut! Der reiche Jon Gynt mag nicht sparen, – Ein Hoch auf das Gyntische Blut! Was ist das für ein Gezeter! Was für ein Gelärm’ und Gejohl’! Der Kapitän ruft nach Peter, – Der Propst will ausbringen mein Wohl. Hinein denn, entgegengenommen Dein Urteil von jedem im Saal! –: Von Großem, Peer, bist Du kommen, Und Großes noch wirst Du einmal! (Springt vorwärts, rennt jedoch mit der Nase gegen einen Felsblock, fällt hin und bleibt liegen.)
PEER GYNT. (zavartan, elvadulva). Légvár után légvár épül Iszonyú mélységeken. Állj meg! — és haladék nélkül Tűn előlem hirtelen. Fenn a tornyon szélkakas Mondja: menj, ne maradhass, Vágy fog el, mély, olthatatlan, Járni, bolygni szakadatlan. ... Mily csudás fák nőttek ott, Hol a föld meghasadott. Szárnyas lábú óriások ... Álom volt ... a légbe szállott ... Szivárvány az ott az égen? Égeti agyam, szemem. Ah ! harangszó ! végem, végem! Homlokomon égni érzem A pecsétet ... Istenem, Ki tehette ezt velem? (Leroskad.) Lovas utam a bakon ... Ki hiszi el vaj' vakon? Aztán fenn a sziklaszálon A leánynyal mámor, álom ... Más nejével. . . sólymok, kányák Bujaságunk megcsodálják. Buta véletlenség által Szeretkezés hármasával! Ó te átkozott hazug! (Fölfelé bámul sokáig.) Itt röpül két dunnalud: Délvidéknek tartanak, Mily tiszták, milyen fehérek! S távol bár, de czélra érnek, Mig én, balga, az alatt Térdig sárba elmerültem ... (Fölugrik.) Velük tartok! fölüdülten Az ég nehéz viharában, Megfürödve napsugárban. El, fölpattanok lovamra, Csak ne eszméljek magamra, Át, a tengeren s belőlem Angol föld császára légyen. Mit bámultok ugy, leányok? Azt teszem, a mit kívánok. Rám várhattok jó soká! S jaj ha eljövök alá! Hát a sasok hova lettek? Messze tűntek, égbe vesztek! — ... Im tető emelkedett föl, Nézd miként nő, terjedez ... Ház hegyekből s fellegekből, Ah most látom csak, mi ez. Nagyapó újjá lett háza, Rozzant fala rég ledült, Tűzre került gerendája: Arra volt jó egyedül. Minden ablak ragyog rajta, Nagy ünnep van az udvarba'. Az öreg prépost kocingat, A kapitány ha ivott, Falhoz vágja poharunkat, Hasad a tükör legott. Sohse bánd, anyám, ne bánjad, Van Jon Gyntnek, van elég, Nekünk hangzik a kivánat: «Éljen a Gynt-nemzedék! Rárivall a szörnyű lárma, Mámor űl a társaságra, A kapitány Peert hivatja, A pap serlegét fölkapja: Peer Gynt, érted e pohár, És az ige szertejár: Nagy volt, Peer Gynt, származásod, Nagyra viszed, majd meglátod! (Előre ugrik, de orrával egy kőbe ütődik, elesik és fekve marad.)
PEER GYNT (jön dúltan és izgatottan) Vár vár tetejébe épül, kapuján a szín arany. Állj! Tünedezni készül, ó, máris messzire van! Szárnyát emelinti a tornyon és szállna már a kakas; - mindent nyel a völgy komorlón, s bezárul a kék havas. Ott sok fagyökér s fa-váz int, hol vízrágott a hegyél - gémlábú óriás mind! És mind a ködbe alél. Szivárvány sávja kuszálja látásomat és eszemet. Mi az? Harang muzsikája? Mi szúrja szemöldökömet? És itt, az agyam nyomása! Izzó, gyötrő karikám! Ki az ördög volt a kovácsa, ki abroncsolta reám? (Lerogy.) Repülés a Gendin-élen, mese, melyben a bak rohan, nászút a sziklaszegélyen - egész napon ittasan; ölyv s héja csapott dühösen rám, üzött manó is elég, s az a három esztelen lány az éjjel - csúnya mesék! (A magasba bámul.) Két barna sas köröz itt fenn, megy a vadlúd délre már, és engemet elmerítsen itt térdig a por s a sár! (Talpra szökik.) Repülök velük! Sodorjon a vad, éles szélverés. A magasból fény omoljon, sugaras keresztelés! Túlszállok az esztenákon, a lovon tisztul a fejem, túlszállok a tengeráron, s leszek angol fejedelem. Bámulhattok, ti, leányok, útamhoz nincs közötök; mihaszna, ha egyre vártok -! No, percre talán lejövök. Két barna sasom hova lett el? Mi vitte el? Ördögerő. Ni: erős oromszegelettel egy ház magasodva kinő; romjából újra felépül, a kapu szélesre nyitott. Ha! szemem megismeri végül: nagyapám új háza az ott! Nincs régi, csak új palánk van, nincs rongy, csak üveg. Ni: ragyog! Ott benn a tiszta szobában mulató, nagy zaj kavarog. A prépost kése fokával poharát csendíti meg. A kapitány butéliával, tükröt tör, hull az üveg. Vesszen! Verjék fel a házat! Anyám! ne szóljon a vád! Dús Jon Gynt most lakomát ad: Éljen a gynti család! S most a mulatás ricsajához új hang csap, s nő a zavar. A kapitány Peert, Peert kiáltoz, a prépost tósztozni akar. Menj s hallgasd, jós az itélet, zene zeng, dal: Glória! nagyság vár, hősi nagy élet, Peer Gynt, hős fajta fia! (Előrelendül, de sziklának rohan az orrával és elterül a földön.)
Пер Гюнт (ступая нетвердо, точно во хмелю) Высится замок воздушный, Славно блестят ворота. Стой ты, дурак непослушный, Скачешь в какие места? Петел, взмахнувши крылами, С флюгера рвется в полет, В небе, покрыта снегами, Горная цепь встает. Что за стволы и коряги Высятся в белых снегах? Это, исполнен отваги. Витязь на птичьих ногах. Что там за радуга встала, Мне ослепившая взор, Зоркие очи застлала И заслонила простор? Голову словно сдавило, Держит клещами виски, Что за нечистая сила Мозг мне зажала в тиски? (Повалившись наземь.) Гендин под вихрем летучим, Басни, вранье, похвальба, Скачка с невестой по кручам Через хребты - и гульба! Сладишь с гурьбой ястребиной, К девкам подвыпившим льнешь, Дружбу ведешь с чертовщиной, Падок бываешь на ложь. (Пристально глядя ввысь.) Реют орлы в поднебесье, Гуси уходят к теплу. Что же закапывать здесь мне Жизнь мою в мерзость и мглу? (Вскакивая.) С ними хочу я умчаться, Смыть все, что было досель, К чистому свету подняться И окунуться в купель. С долей покончив пастушьей, Быть я хочу вознесен Выше над морем и сушей, Нежели английский трон. Зря надо мной вы смеетесь, Сжав горделиво уста. Здесь вы даров не дождетесь, - Разве удара хлыста! Что это? Сгинули птицы? Взял их к себе сатана! Что там в тумане таится? Вроде бы крыша видна. Дом вырастает высоко, - А ведь сызмальства знаком. Вижу теперь издалека Новенький дедовский дом! В нем не гниют половицы, Он не убог и не сир. Свет из окошек струится, Пышный справляется пир. Звякнут ножом по стакану, В зеркало трахнут бутыль, Все расточается спьяну, Все обращается в пыль. В тягость не будет нам шкода, Нечего сетовать, мать. В честь продолжения рода Вздумал Йун Гюнт пировать. Воплям какая причина? Что там еще за возня А! Капитан кличет сына, Пастор наш пьет за меня. Пер, выступай из потемок! В песнях поют напрямик: Ты великанов потомок, - Будешь, выходит, велик! (Бросается вперед, но, стукнувшись носом о выступ скалы, падает и остается лежать.)
