Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

Complete text

TREDJE AKT

(Dybt inde i barskogen. Gråt høstvejr. Snefald.)
(Peer Gynt står i skjorteærmerne og fælder gavntømmer.)

Act Third

Scene First
[Deep in the pine-woods. Grey autumn weather. Snow is falling.]
[PEER GYNT stands in his shirt-sleeves, felling timber.]

DRITTER AKT

(TIEF IM INNERN DES NADELWALDES. GRAUES HERBSTWETTER. SCHNEEFALL.)
(PEER GYNT, in Hemdsärmeln, fällt Holz.)

HARMADIK FELVONÁS.

Fenyőerdő mélyén. Zord őszi idő. Havaz.
Peer Gynt ingujjban áll s egy fenyőt dönget.

Harmadik felvonás

A fenyves erdő mélye. Homályos őszidő van. Hull a hó.
Peer Gynt ingujjban fákat dönget.

ДЕЙСТВИЕ ТРЕТЬЕ

Густой хвойный лес. Осенняя непогода. Идет снег.
Пер Гюнт в одной рубахе рубит дерево.

培尔
你要是不答应的话，我可要……

PEER GYNT
(hugger på en stor furu med krogede grene).
Å-ja, du er sejg, du gamle kall;
men det båder knapt, for du står for fald.
(hugger igen.)
Jeg ser nok, du har en ståltrådssærk;
men jeg flænger den, jeg, var den aldrig så stærk. –
Ja, ja; du ryster din krogede arm;
det er rimeligt nok, du er arg og harm;
men lige fuldt så skal du i knæ –!
(bryder med engang tvert af.)
Løgn! Det er bare et gammelt træ.
Løgn! Det er ingen stålklædt knark;
det er bare en furu med sprukken bark. –
Det er tungvindt arbejd at hugge tømmer;
men fandenskab når en både hugger og drømmer. –
Det skal væk, dette her, – at stå i tågen
og væve sig bort lyslevende vågen. –
Du er fredløs, gut! Du er jaget på skogen.
(hugger en stund ilsomt.)
Ja, fredløs, ja. Du har ikke moer
til at bære frem maden og duge dit bord.
Vil du æde, gut, får du hjælpe dig selv,
hente det råt fra skog og elv,
spike dig tyri og nøre dig ild,
stulle og stelle og lage det til.
Vil du klæde dig varmt, får du vejde rén;
vil du mure dig hus, får du bryde sten;
vil du tømre det op, får du fælde stokken
og bære den frem på din ryg til tråkken. –
(Øksen synker, han ser frem for sig )
Gildt skal det bygges. Tårn og fløj
skal der være på tagryggen hæv og høj.
Og så vil jeg snitte, til knap på gavlen,
en havfrue, skabt som en fisk fra navlen.
Messing skal der være på fløjen og låsen.
Glas får jeg også se jeg kan få.
Fremmede folk skal undres på
hvad det er, som skinner langt borti åsen.
(ler i harme.)
Helvedes løgn! Der var den igen.
Du er fredløs, gut!
(hugger hvast.)
En barktækt hytte
gør både i rusk og i frost sin nytte.
(ser opad træet.)
Nu står han og vagger. Så; bare et spænd!
Der stuper han skrås efter hele sin længde; – –
Det grøsser i ungskogens mylr og mængde!
(giver sig til at kviste stammen; på engang lytter han og står stille med hævet økse.)
Der er nogen efter mig! – Nå, er du slig,
du Hægstadgubbe; – du farer med svig.
(dukker bag træet og kigger frem.)
En gut! Bare en. Han tykkes skræmt.
Han skotter omkring sig. Hvad har han gemt
under trøjen? En sigd. Han standser og glytter, –
lægger næven tilrette på en skigard-stav.
Hvad er det nu? Hvorfor står han og støtter –?
Uf da! Hug han ikke fingren af!
Hele fingren af! Han bløder, som en stud. –
Der sætter han på sprang med næven i en klud.
(rejser sig.)
Det er fanden til krop! En umistelig finger!
Helt af! Og det uden at nogen ham tvinger.
Håhå, nu mindes jeg –! Det er den eneste
måde at fri sig fra kongens tjeneste.
Så er det. De vilde ham i krigen skikke;
og gutten, forstår sig, vilde nødig afsted –
Men hugge –? For altid skille sig ved –?
Ja, tænke det; ønske det; ville det med; – –
men gøre det! Nej; det skønner jeg ikke!
(ryster lidt med hovedet; så går han til sit arbejde igen.)

PEER
[hewing at a large fir-tree with twisted branches]
Oh ay, you are tough, you ancient churl;
but it’s all in vain, for you’ll soon be down.
[Hews at it again.]
I see well enough you’ve a chain-mail shirt,
but I’ll hew it through, were it never so stout.—
Ay, ay, you’re shaking your twisted arms;
you’ve reason enough for your spite and rage;
but none the less you must bend the knee —!
[Breaks off suddenly.]
Lies! ’Tis an old tree, and nothing more.
Lies! It was never a steel-clad churl;
it’s only a fir-tree with fissured bark.—
It is heavy labour this hewing timber;
but the devil and all when you hew and dream too.—
I’ll have done with it all — with this dwelling in mist,
and, broad-awake, dreaming your senses away.—
You’re an outlaw, lad! You are banned to the woods.
[Hews for a while rapidly.]
Ay, an outlaw, ay. You’ve no mother now
to spread your table and bring your food.
If you’d eat, my lad, you must help yourself,
fetch your rations raw from the wood and stream,
split your own fir-roots and light your own fire,
bustle around, and arrange and prepare things.
Would you clothe yourself warmly, you must stalk your deer;
would you found you a house, you must quarry the stones;
would you build up its walls, you must fell the logs,
and shoulder them all to the building-place.—
[His axe sinks down; he gazes straight in front of him.]
Brave shall the building be. Tower and vane
shall rise from the roof-tree, high and fair.
And then I will carve, for the knob on the gable,
a mermaid, shaped like a fish from the navel.
Brass shall there be on the vane and the door-locks.
Glass I must see and get hold of too.
Strangers, passing, shall ask amazed
what that is glittering far on the hillside.
[Laughs angrily.]
Devil’s own lies! There they come again.
You’re an outlaw, lad!
[Hewing vigorously.]
A bark-thatched hovel
is shelter enough both in rain and frost.
[Looks up at the tree.]
Now he stands wavering. There; only a kick,
and he topples and measures his length on the ground;—
the thick-swarming undergrowth shudders around him!
[Begins lopping the branches from the trunk; suddenly he listens, and stands motionless with his axe in the air.]
There’s some one after me!— Ay, are you that sort,
old Hegstad-churl;— would you play me false?
[Crouches behind the tree, and peeps over it.]
A lad! One only. He seems afraid.
He peers all round him. What’s that he hides
’neath his jacket? A sickle. He stops and looks around,—
now he lays his hand on a fence-rail flat.
What’s this now? Why does he lean like that —?
Ugh, ugh! Why, he’s chopped his finger off!
A whole finger off!— He bleeds like an ox.—
Now he takes to his heels with his fist in a clout.
[Rises.]
What a devil of a lad! An unmendable finger!
Right off! And with no one compelling him to it!
Ho’, now I remember! It’s only thus
you can ’scape from having to serve the King.
That’s it. They wanted to send him soldiering,
and of course the lad didn’t want to go.—
But to chop off —? To sever for good and all —?
Ay, think of it — wish it done — will it to boot,—
but do it —! No, that’s past my understanding!
[Shakes his head a little; then goes on with his work.]

PEER GYNT
(haut los auf eine große Kiefer mit gekrümmten Ästen.)
Ei, ja, Du bist zäh, Du alter Gesell;
Doch frommt Dir das wenig; Du fällst nur zu schnell.
(Haut wieder.)
Ich seh’ zwar, Du hast ein Panzerhemd an;
Doch wär’s noch so stark auch, ich steh’ meinen Mann.
Ja, ja; Du schüttelst Deinen knorrigen Arm;
Glaub’s wohl, Du zitterst vor Zorn und Harm;
Doch trotz alledem sollst Du nieder vor Peer –!
(Bricht mit einem Mal schroff ab.)
Hirngespinst! Das ist ein Baum und nichts mehr;
Keine in Stahl gehüllte Gestalt;
Bloß eine Bergkiefer, rissig und alt. –
Ein hart Stück Arbeit, dies Umhaun von Bäumen;
Doch Wahnwitz, zu haun und dazu noch zu träumen. –
Dies hat jetzt ein End’; – dies ins Blaue Stieren
Und offenen Augs sich im Nebel verlieren. –
Ein Friedloser bist Du! Ein Tier unter Tieren.
(Haut eine Weile hastig.)
Friedlos, jawohl. Kein haushälterisch
Mütterlein deckt und bestellt Dir den Tisch.
Willst Du was essen, Bursch, hilf Dir allein,
Fang’ Dir im Bach oder Wald was ein,
Schnitzel’ Dir Brennholz und setz’ es in Brand,
Brat’ und trag’ auf Dir mit eigener Hand.
Willst Du Dich warm kleiden, pürsch’ Dich an Böcke;
Willst Du Dir ’n Haus grundmauern, brich Blöcke;
Willst Du Dir’s aufzimmern, hack’ und hau’,
Und schlepp’ Dir die Balken selbst bücklings zum Bau!
(Die Axt sinkt; er sieht vor sich hin.)
Fein soll der Bau werden. Turm und Hahn
Soll weithin sichtbar den First überblitzen,
Und an den Giebel, aus Kiefernspan,
Will ich ein fischgeschwänzt Meerweib schnitzen.
Messing soll der Hahn sein und Messing die Klinken;
Glas will ich auch wohl zu kriegen sehn;
Hei, soll fremdes Volk mauloffen stehn,
Sieht’s vom Gebirg’ her das Funkeln und Blinken!
(Lacht ingrimmig.)
Höllisches Gaukelspiel! Da war’s wieder.
Du bist friedlos, Bursch.
(Haut heftig drauf los.)
Ein Rindendach
Tut’s auch wider Wetter und Ungemach.
(Sieht an dem Baum hinauf.)
Da wankt er und schwankt er. Jetzt nur noch ein Tritt!
Da stürzt er in all seiner Länge darnieder; – –
Und reißt das aufkreischende Niederholz mit!
(Macht sich daran, den Stamm seiner Zweige zu entkleiden; auf einmal horcht er und steht mit erhobener Axt still.)
Da liegt jemand hinter mir auf der Lauer! ...
Du kommst mir mit Hinterlist, Haegstadbauer?
(Duckt sich hinter den Baum und spitzt hervor.)
Ein einzelner Bursch bloß! Er scheint erschreckt.
Er sieht sich scheu um. Er verdeckt und versteckt
Was unter dem Kittel. Eine Sichel! Er ballt
Die Faust um den Skistab. Und jetzt? Umkrallt
Seine Rechte den Sichelgriff; – holt aus –! Schwapp!
Hieb er sich da nicht den Finger ab!
Den ganzen Finger! Er blutet wie ein Schwein.
Da setzt er, die Faust in ’nem Tuch, querwaldein.
(Erhebt sich.)
Der war wohl besessen! Ohne Not einen Finger!
Blank weg! Und sind dir so kostbare Dinger!
Hallo, jetzt schwant mir’s –! Ein Finger auf dem Block,
Heißt es, macht frei von des Königs Rock.
So war’s. Er sollt’ in den Krieg, nach der Pflicht,
Und wollt’ lieber hier bleiben auf seiner Schollen –
Aber deshalb für immer ihn abtrennen sollen?
Es denken, es wünschen; ja; selber eswollen; – –
Aber estun! Nein, das fass’ ich nicht!
(Schüttelt den Kopf und geht dann wieder an seine Arbeit.)
(EINE STUBE UNTEN BEI AASE.)
(Alles ist in Unordnung; Kisten und Kasten stehen offen; Alltagszeug liegt verstreut herum; im Bett eine Katze.)

PEER GYNT.
(ráüt egy nagy fenyőre).
Igen, szívós vagy, látom, vén gonosz,
De mindhiába, mégis meghajolsz
(újra ráüt).
Érczből van bár Nagyságodnak a vérte,
Mégis legyőzöm én, jótállok érte.
Csak rázzad dühösen izmos karod,
Én értem haragod és bánatod,
S mégis mindjárt a porba sújtalak!
(Hirtelen abba hagyja a döngetést).
Eh őrültség! Egy buta fadarab,
Nem vértezett, vitéz, nemes lovag.
Nehéz, keserves munka a favágás,
S még hozzá folyton ez az álomlátás,
Az álmodás és még hozzá az éhség,
Azt mondom én, eh, vessük végre végét!
Mit bámulom tátott szájjal az üres ködöt?
Elég állatnak lenni állatok között.
(Tovább vág.)
Elég az élet! Ugy-e nincs anyád,
Ki terített asztallal várna rád.
Ha étvágyad kél, segíts magadon,
Fogj valamit, ott a patak, vadon;
Apríts magadnak fát és rakj tüzet,
És süssön-főzzön tulajdon kezed.
Ruha ha kell, hát menj vadászni,
Ha hajlék kell, törj hozzá köveket,
A fát is tenmagadnak kell levágni,
S tenválladon haza is viheted.
(Leereszti fejszéjét, elméláz).
Szép lesz palotám; a torony magasan
Száll égbe, mutatva: nagy úr az uram.
Tetejébe faragva a vízileány
Koronázza be herczegi szép palotám.
És rézbül a zárom, a szélkakasom,
Ragyogó tükör áll ezer ablakomon.
Bámulja, csodálja a jó idegen
A fényt, ragyogást, a csodát e hegyen.
(Hangosan fölkaczag.)
Ördög vigye! álmodom újra. Elég!
Kunyhóm legyen, a viharon menedék!
(Fölnéz a fára.)
Inog ám, mozog ám! Egy ütés csak alant,
S hosszában azonnal a földre zuhant,
S elzuzza, a mi csak alatta fogant.
(Kezdi a fát ágaitól letisztítani, egyszerre fülel s fölemelt baltával megáll).
Valaki les rám és támadni nem mer.
Te vagy Hægstad, te vén gazember?
(A fa mögé rejtezik s kémlelődik.)
Csak egy magányos gyermek. Megijedt.
Körülnéz félve. Dugdos, rejteget
Valamit köpenyébe ... egy kaszát ...
Most fogja ... hogy megrázkodott ...
Egy ujját szelte le ... huh, jól talált!
Pfuj, hogy vérzik az átkozott.
Most becsavarja rongyba mély sebét.
(Föláll.) Megőrült? Egy ujját csak úgy levágta.
És hogy vigyázott, nézett szerteszét.
No persze, nem vágy a király kosztjára.
El kellett volna menni háborúba,
De néki hona röge kedvesebb.
De itt maradni bénán, megcsonkulva?
Ez jobb talán? Ez élvezet?
Ilyesmit gondolunk, kívánhatunk ...
De megtenni? ennél jobbak vagyunk.
(Fejét csóválja s munkához lát).

PEER GYNT
(nagy, görbe ágú fenyőbe vágja fejszéjét)
Szívós vagy, igaz, keményinu vén,
de mit se segít: leterítelek én.
(Ismét nekivág.)
Látom, páncél van tagjaidon,
de bármily erős, én széthasitom. -
Csak rázd fenyegetve görbe karod,
tán így fejezed ki dühöd, haragod;
hiába: jön már a megadás -!
(Hirtelen abbahagyja a baltázást.)
Agyrém! Egy vén fa - lehetne-e más?
Agyrém! Nem acélpáncélos alak,
repedéses kérgű fenyőfa csak. -
Kemény ez a munka: dönteni fákat,
hát még, ha eközben az álom a társad.
De most már vége - vége örökre,
nem nézel nyílt szemmel a ködökbe,
te vadon fia, sors űzöttje-ütöttje!
(Ismét gyors csapásokkal dolgozik.)
Űzött, bizony. Nincs édesanyád,
aki főzne, terítene s várna reád.
Ha enni akarsz, segíts magadon,
halat, vadat ád a víz s a vadon,
apríts csetenyét, élessz parazsat,
tégy-végy, pepecselj, szolgáld ki magad.
Ruha kell? Menj s űzd a szarvasokat.
Ház kell? Feszíts le követ, de sokat.
Kell rönk a tetőhöz? Döntsed a fákat,
s hordd a szarúfát, mig bírja a hátad. -
(A fejszét leereszti, maga elé bámul.)
Gyönyörű lesz. Fenn a torony s kakas,
magasba kinyúló, szép, sugaras.
S hogy szebb legyen, ott, ahol orma épül,
halfarkú nőt faragok ki diszéül.
A kakas rézből lesz, a zárak is abból.
Az ablaka csillog, lesz üvegem.
Bámulva tekint fel a sok idegen,
aki látja, hogy ragyog le magasból.
(Epésen nevet.)
Pokoli hazugság! Újra kisért.
Te kivert!
(Ismét erősen baltázni kezd.)
Kéregfal és fedelecske
jó lesz, odakünn, ha fagyna vagy esne.
(Felnéz a fára.)
Inog már. Most - neki a lábamat!
Lezuhant, itt van a földre terűlve
remeg a fiatal sarj messze körűle.
(Hozzáfogna a legallyazásához, de egyszerre fülelni kezd,
s felemelt fejszéje megáll.)
Les rám valaki. Te vagy az? Hohó!
Cselt vetsz nekem itt, haegstadi apó?
(Lehúzódik a fa mögé s onnan kémlel.)
Legény. Egyedül. Szepegő, riadt.
Maga körül néz. Lám, a kabát alatt
valamit rejt. Sarlót! Állva figyelget, -
öklét sí-bot bütüjére teszi,
illesztgeti, míg valamit kieszelhet -
Nyekk! Az egész ujját leszeli!
Az egészet! Vér! Így vérzik a vad. -
Rongyot tesz a csonkra - s messze szalad.
(Felegyenesedik.)
Ördög vihette rá! De a drága ujját!
És kényszerüség nélkül metélni úgy át.
Hopp, értem: ilyet a legény azért csinált,
hogy ne kelljen szolgálnia a királyt.
Így, így. Vinnék katonának küzdeni vésszel,
s neki nincs rá kedve, maradni szeret -
de levágni búcsút mondva - ilyet!
Gondolni, kivánni, akarni lehet; -
de megtenni! Fel sem foghatom ésszel!
(Megcsóválja a fejét s tovább dolgozik.) [(muid :: e7324ac2-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)] [(muid :: e732bd04-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)] [(muid :: e733273a-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)] .

Пер Гюнт
(рубя старый, сучковатый сосновый ствол)
Хоть ты покамест и крепок, старик,
Срок твоей жизни уже невелик.
(Продолжая рубить.)
Вижу, что ты закован в броню,
Но я на тебе одежду сменю!
Вижу, руками трясешь, озверев,
Что же, понятен твой яростный гнев,
И все же судьба твоя решена.
(Вдруг прекращая работу.)
Враки, да это же просто сосна!
Враки, не старый тут вовсе герой, -
Дерево просто с обвисшей корой.
Справлять нелегко такую работу,
Да как размечтаешься, входишь в охоту!
Но все это глупость, пустые мечтанья.
Не верь этой блажи, забудь упованья!
Пойми: ты - изгнанник, лес - место изгнанья.
(Продолжая рубить.)
Изгнанник! Далеко теперь твоя мать,
И некому стол тебе накрывать,
Захочешь поесть - вставай поутру,
Сыщи себе пищу в дремучем бору,
Съестного себе в реке раздобудь,
Огонь разожги да свари что-нибудь!
Захочешь одеться - зверя убей,
Хибарка нужна - натаскай камней,
От веток очисть, как положено, бревна,
Потом сволоки и укладывай ровно.
(Роняет топор и глядит вдаль.)
Вот у меня здесь будет краса!
Башня с флагом уйдет в небеса.
Чтобы нарядней сделать картину,
Вырежу я на башне ундину.
Медью отделаю гордое зданье
И раздобуду побольше стекла, -
Пусть удивляются: что за скала
Там, наверху, излучает сиянье?
(Злобно смеясь.)
Враки! Опять ты заврался, как встарь.
Знай, ты изгнанник.
(Рубя с ожесточением.)
Когда от ненастья
Спрячет хибарка - и то уже счастье.
(Глядя на дерево.)
Клонится. Ну-ка, покрепче ударь!
Пал! И под грузом упавшей громады
Нет молодому побегу пощады.
(Начинает обрубать ветви и вдруг, прислушиваясь, замирает с топором в руке.)
Кто там? Старик хуторянин опять?
Хитростью, что ли, желаешь ты взять?
(Смотрит, притаясь за деревом.)
Парень какой-то... Берет его страх.
Замер. А что у него в руках?
Серп? Нет, не серп. Огляделся, робея.
Руку зачем-то кладет на пенек,
Весь задрожал. Что еще за затея?
Господи, он себе палец отсек!
Крови-то сколько! Хлещет ручьем!
Уходит, будто ему нипочем.
(Вставая.)
Черт подери! Отрубить себе палец!
А принуждать его и не пытались.
Впрочем, когда-то слыхал я, признаться, -
Так избавлялись от службы солдатской.
Видимо, время служить подоспело,
Он и решил не ходить воевать.
Но отрубить?... Навсегда потерять?...
Можно задумывать, можно желать, -
Но совершить? Непонятное дело.
(Покачав головой, продолжает работу.)

海尔嘉
唉呀，你拽得我好痛！求求你撒开我.... 培尔
(撒开了她，安详地)
我不想伤害你。替我求求她，不要把我忘掉！
(海尔嘉跑掉了。第三幕第一场
〔松林深处。灰暗的秋日。空中飘落着雪花。培尔•金特穿着衬衣伐树，正在砍一棵硕高、杈桠弯曲的杉树。培尔
(a missing line)
哦，亲爱的朋友，你真壮，但那也没用，眼看你就完蛋啦。
(接着又砍下去)
我晓得你身上穿了恺甲。尽管那么坚实，我照样可以把它劈裂。对，你可以摇撼你那弯弯曲曲的胳膊。我明白，你生气了，大发雷霆，可我会叫你屈膝的。
(忽然住手)
我又在编造瞎话哪，眼前并没有什么穿戴盔甲的英雄；又编造瞎话哪，有的只不过是一棵老树，一棵浑身裂皮的杉树。伐木这活儿可真吃力。不过倘若再把它同昼梦混在一起，那就更糟了。不要再白昼做梦了吧，不能老是在云里雾中。别忘记你是个逃犯，这座森林是你唯一的藏身之所！
(赶忙又砍了一阵子)
对，一个亡命之徒!再没有妈妈来替你摆桌面，给你端饭菜了。你想吃，就得自己去想办法。你可以在森林里打猎，从涧溪里钓鱼。你得砍你自己的木头，升你自己的火，盖你自己的房子，并且把它收拾整齐。你要寒衣?你就得去打驯鹿。你要一座自己的房子?那你就得去凿石头。你想要栋木当梁?你就得自己去锯，凭自己宽大的肩膀扛回来。
(撂下斧头，朝前凝视着)
我要替自己盖一幢精致的房子，要有个尖楼，安座风标。在山墙尽头，我要雕上一条美人鱼，甩着长长的尾巴。风标和门锁得包上黄铜。说不定我还能弄点玻璃安在窗户上，这样，远处的路人就会膛目而视，对它的辉煌感到惊异。

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=e5fe53e2-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display