Bibliotheca Polyglotta

Fruen fra havet (The Lady from the Sea)

WANGEL.
Har De ikke lagt mærke til, at de mennesker der ude ved det åbne hav er ligesom et folk for sig selv? Det er næsten som om de leved havets eget liv. Der er bølgegang – og ebbe og flod også – både i deres tænkning og i deres fornemmelser. Og så lar de sig aldrig omplante. Å, jeg skulde jo ha’ betænkt det før. Det var en ren forsyndelse imod Ellida at ta’ hende bort der ude fra og flytte hende hid ind!

WANGEL.
Haven’t you noticed that the people from out there by the open sea are, in a way, a people apart? It is almost as if they themselves lived the life of the sea. There is the rush of waves, and ebb and flow too, both in their thoughts and in their feelings, and so they can never bear transplanting. Oh! I ought to have remembered that. It was a sin against Ellida to take her away from there, and bring her here.

阿恩霍姆
这是你近来的看法吗？

WANGEL
Még nem figyelte meg soha, hogy az emberek kint a nyílt tengeren valahogy más, külön népet alkotnak? Mintha együtt lélegeznének a tengerrel. Gondolkodásukban, érzelmeikben ott csapkod a hullámok játéka, az apály meg a dagály. Nem is vernek gyökeret sehol másutt. Ó, hamarabb kellett volna erre gondolnom. Bizony vétkeztem Ellida ellen, amikor elvittem onnan, és idehoztam.

Nor Ibsen (1888) line no. 4,131; Eng Marx-Aveling (1890); Chi 潘家洵 (1921); Hun Gáli (1978); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=2684e722-c1f7-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display