Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

ÅSE.
Gamlen har ej kræfter
til at stå sit barn imod.
Han er stivsindt på en måde;
men tilslut får Ingrid råde,
og hvor hun går, fod for fod
stavrer knarken arrig efter.
(begynder igen at græde.)
Ak, min Peer; en grundrig jente, –
odelsjente! Tænk dig til; –
hvis du bare havde villet,
stod du nu som brudgom gild, –
du, som går her svart og fillet!

ÅSE
The old man’s too feeble
not to give his child her way.
He is stiff-necked in a fashion
but at last ’tis Ingrid rules;
and where she leads, step by step,
stumps the gaffer, grumbling, after.
[Begins to cry again.]
Ah, my Peer!— a golden girl —
land entailed on her! just think,
had you set your mind upon it,
you’d be now a bridegroom brave,—
you that stand here grimed and tattered!

AASE.
Der Alte, schwachgemut,
Ist der Tochter wohl gesonnen.
Zwar er ist ein arger Bocker,
Doch die Ingrid läßt nicht locker,
Und, wosie geht, Schritt für Schritt,
Stapft er endlich knurrend mit.
(Fängt wieder an zu weinen.)
Ach, mein Peer, ein steinreich Mädel, –
Eingesessner Bauernstamm!
Hättest Du mehr Witz im Schädel,
Gingst Du jetzt als Bräutigam –
Statt auf abgetretnen Sohlen!

AASE.
Az apa vén,
S a lány tied egész szívvel.
Néha legyes az öreg,
De a lány meg nem ijed,
És az apa, bárhogy duzzog,
Mindig csak nyomába kullog.
(Újra sirni kezd.)
Peer te, mennyi pénz van ott!
S az mind a te vagyonod.
Csak egy csöppnyi kis ész kéne,
Lehetnél a vőlegénye,
Nem ily rongyongyült, kopott.

AASE
Az apja gyenge,
hogyha lánya szól neki,
bár makacs vén, enged egyre,
mindig Ingrid ül nyeregbe,
hova megy, ő követi,
dohog s botorkál megette.
(Ismét sírni kezd.)
Ó, te Peer, módos leány az -
jó család: úgy vélem én,
fiam, hogyha úgy akarnád,
párja lennél, vőlegény -
s tested nem ronggyal takarnád!

Осе
Старик всецело
У нее под башмаком.
Хоть упрям, всегда он дочке
Уступал без проволочки.
Сладили б со стариком,
Кабы дочка захотела!
(Снова принимаясь плакать.)
И ведь как она богата!
Сколько, Пер, добра у них!
Захотеть бы только сыну,
Был бы красен, как жених,
Не таскал свою рванину!

奥丝
姑娘要是看中了，老头儿也只好点头。他固执到一定时候就得让步。最后拿主意的是英格丽德。姑娘不论走到哪儿，那老头子总是一瘸一拐地跟在她后头。
(又哭起来了)
唉，我的培尔，那可是个有家当的姑娘。想想看，你要是把她爹的田产继承过来，是多么大的一片啊！你当初要是拿定主意，早就成了仪表堂堂的姑爷啦，就不会是现在这么个穿得破破烂烂、浑身腥臭的流浪汉啦。

Nor Ibsen (1867) line no. 1,61; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e4d01f5a-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display