BORKMANNÉ.
(Kurtán, határozottan.)
Jól van. Mondja meg hát, hogy itthon vagyok.
(A szobaleány ajtót nyit a vendég előtt, azután kimegy. Rentheim Ella belép. Hasonlít nővéréhez, azonban arczkifejezése inkább szenvedő, mint kemény. Még viseli egykori, nagy, lelkes szépségeinek nyomait. Tömött, ezüstfehér haja természetesen hullámos, homlokából ki van simítva. Ruhája fekete bársony, kalapja és prémmel bélelt felöltője ugyanazon szövetből.)
A két testvér egy ideig szótlanul szemléli egymást. Mindegyik azt látszik várni, hogy a másik vessen véget a hallgatásnak.)