FRU BORKMAN.
Nå ja; men alle disse her andre bryr jeg mig ikke så stort om. For det var da jo bare nogen penge – eller nogen papirer, – som det gik ud over for dem. Men for os –! For mig! Og så for Erhart! Det barn, som han dengang var! (i stigende oprør.) Skammen over os to uskyldige! Vanæren! Den stygge, forfærdelige vanære! Og så rent ruineret til og med!
MRS. BORKMAN.
Oh yes; but those others don’t trouble me very much. For in their case it was only a matter of a little money--or some papers. But for us----! For me! And then for Erhart! My little boy--as he then was! [In rising excitement.] The shame that fell upon us two innocent ones! The dishonour! The hateful, terrible dishonour! And then the utter ruin too!
BORKMANNÉ.
Nos igen, de mindazzal a mással én keveset törődöm. Mert hiszen azoknak csak a zsebét, a vagyonát érte. De minket — ! Engem! Hát még Erhardot! Olyan gyermeket, mint ő volt még abban az időben! (Növekvő izgatottsággal.)
Az a gyalázat, a mi minket, ártatlanokat ért! A szégyen! Az utálatos, a szörnyűséges szégyen! És ráadásul még tisztára ki is fosztva!
博克曼太太
不借，可是别家的事我不大放在心上。他们的事无非是一点儿钱或是几张证券的问题。然而对于咱们呢---！对于我呢！还有对于遏哈特--我那孩子呢！--- 那时候他还是个小孩子！（越来越兴奋）连累咱们两个好人丢脸！ 那种耻辱！ 那种可恨可怕的耻辱！ 还有那一败涂地的局面！
http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=6eae791a-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe
