FRU BORKMAN (står en stund stille, farer sammen, krymper sig og hvisker uvilkårligt). Ulven tuder igen. – Den syge ulven.
(hun står et øjeblik, så kaster hun sig ned på gulvtæppet, vrider og vånder sig og hvisker i jammer.) Erhart! Erhart, – vær tro imod mig! Å, kom hjem og hjælp din mor! For jeg bærer ikke dette liv længer!
MRS. BORKMAN. [Stands still for a moment, starts, shrinks together, and whispers involuntarily.] The wolf is whining again--the sick wolf.
[She stands still for a moment, then flings herself down on the floor, writhing in agony and whispering:] Erhart! Erhart!--be true to me! Oh, come home and help your mother! For I can bear this life no longer!
BORKMANNÉ. (Egy ideig mozdulatlanul áll, azután összerándul, kínosan vonaglik és önkénytelenűl suttogja.) Vonit már megint a farkas. — A beteg farkas.
(Egy szempillanatig áll, azután leveti magát a földre és ott zihálva vonaglik, és kínjában susogja.) Erhard! Erhard, — maradj hű hozzám! Jaj, gyere hát vissza és segíts anyádon, mert nem bírom tovább elviselni ezt az életet!
博克曼太太
（静静地站了会儿，吃了一惊，身子缩成一团，不由自主地低声说）
狼又嗥起来了--- 那只病狼。（又静静地站了会儿，往地上一扑，婉转痛苦，低声自语）遏哈特！ 遏哈特，你要对得起我！ 快回来救救你的母亲吧！ 这种日子我受不了啦！
http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=6f5ea42a-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe
