BORKMAN.
Jeg også. I de fem endeløse år i cellen – og andetsteds – havde jeg tid til det. Og i de otte år ovenpå i salen havde jeg endnu bedre tid. Jeg har taget hele retssagen op igen til fornyet behandling – for mig selv. Gang efter gang har jeg taget den op. Jeg har været min egen anklager, min egen forsvarer og min egen dommer. Mere upartisk, end nogensomhelst anden, – det tør jeg nok sige. Jeg har gået deroppe på salsgulvet og krænget og endevendt hver eneste en af mine handlinger. Betragtet dem både forfra og bagfra lige så skånselløst, lige så ubarmhjertigt, som nogen advokat. Og det domsresultat, jeg stadig kommer til, det er det, at den eneste, jeg har forbrudt mig imod, – det er mig selv.
BORKMAN.
I too. During those five endless years in my cell--and elsewhere --I had time to think it over. And during the eight years up there in the gallery I have had still more ample time. I have re-tried the whole case--by myself. Time after time I have re-tried it. I have been my own accuser, my own defender, and my own judge. I have been more impartial than any one else could be--that I venture to say. I have paced up and down the gallery there, turning every one of my actions upside down and inside out. I have examined them from all sides as unsparingly, as pitilessly, as any lawyer of them all. And the final judgment I have always come to is this: the one person I have sinned against is--myself.
BORKMAN.
Én is. Az alatt a végnélküli öt esztendő alatt a cellában — és egyebütt volt rá időm. És az alatt az idő alatt a nyolc esztendő alatt, oda fönn a teremben, még több időm volt. Az egész jogi ügyet újra előfogtam uj ítélet végett, — saját magam előtt. Magam voltam a saját vádlóm és saját birám. Elfogulatlanabb, mint bárki más lehetett volna — ezt bátran állíthatom. Odafönn a teremben jártam fölalá és át meg átvizsgáltam cselekedeteim mindegyikét. Meghánytam-vetettem minden oldaláról épp oly kíméletlenül, ép oly kérlelhetetlenül, mint akármelyik ügyvéd tehette volna. És az eredmény, melyhez eljutni birok, csak ez: az egyetlen, a ki ellen vétettem, — az én magam vagyok.
博克曼
我也想够了。在监狱里那漫长的五年中间--- 并且在别处--- 我有的是细想的工夫。还有在楼上的八年，我更有工夫细想这件事。我把这案子整个儿复审了一遍--- 自己一个人审。审了一遍又一遍。我自己当原告，也当被告，并且还当审判官。我比任何人都公正--- 这句话我敢说。我在楼上走来走去，把我做过的事一件一件翻来覆去从头到尾地细想，像律师似的，丝毫不留情、一步不放松地从各方面审问。我得到的最后判决是这样：我对不起的只有一个人--- 那就是我自己。
http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=703972bc-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe
