WANGEL (i stille smerte). Jeg ser det vel, Ellida! Skridt for skridt glider du fra mig. Kravet på det grænseløse og endeløse – og på det uopnåelige, – det vil drive dit sind helt ind i nattemørket til slut.
WANGEL (in quiet sorrow). I see it, Ellida. Step by step you are slipping from me. The craving for the boundless, the infinite, the unattainable will drive your soul into the darkness of night at last.
艾梨达 对，对，我自己也觉得，好像有静悄悄的黑翅膀在我头上打转！
WANGEL (csendes fájdalommal) Látom, Ellida! Lépésről lépésre távolodsz tőlem. Addig vágyol a határtalan, a végtelen, az elérhetetlen után, amíg az éjszaka sötétje borítja el a lelkedet.
