Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

ÅSE.
Ti stille!
Kan jeg glædes, om jeg vilde,
jeg, som har sligt svin til søn?
Må det ikke bittert krænke
mig, en stakkars magtløs enke,
stødt at fange skam for løn?
(græder igen.)
Hvad har slægten nu tilbage
fra din farfars velmagtsdage?
Hvor er skæpperne med mynt
efter gamle Rasmus Gynt?
Faer din gav dem fødder, han, –
ødte dem så glat som sand,
købte jord i alle sogne,
kørte med forgyldte vogne –.
Hvor er det, som gik tilspilde
ved det store vintergilde,
da hver gæst lod glas og flaske
bag sin ryg mod væggen klaske!

ÅSE
Silence!
Could I, if I would, be happy,
with a pig like you for son?
Think how bitter I must find it,
I, a poor defenceless widow,
ever to be put to shame!
[Weeping again.]
How much have we now remaining
from your grandsire’s days of glory?
Where are now the sacks of coin
left behind by Rasmus Gynt?
Ah, your father lent them wings,—
lavished them abroad like sand,
buying land in every parish,
driving round in gilded chariots.
Where is all the wealth he wasted
at the famous winter-banquet,
when each guest sent glass and bottle
shivering ’gainst the wall behind him?

AASE.
Scher’ Dich fort!
Ist mir’s möglich, froh zu sein,
Hab’ ich solch ein Schwein zum Sohn?
Muß es mich nicht bitter schmerzen,
Wird mir armem Witwenherzen
Ewig Schande nur zum Lohn?
(Fängt wieder an zu weinen.)
Was verblieb uns, muß ich fragen,
Seit Großvaters Wohlstandstagen?
Wie hat sich der Wein verdünnt
Seit dem alten Rasmus Gynt!
Vater brachte ’s Gold ins Rutschen,
Warf’s hinaus wie Scheffel Sand,
Kaufte Grund im ganzen Land,
Karrte mit vergüldten Kutschen –.
Alles weg. Wo sind die Reste
Von dem großen Winterfeste,
Da sein Trinkglas männiglich
An die Wand warf hinter sich!

AASE.
Eredj a pokolba!
Jó kedvem nem t'om hogy volna,
Mikor ily gaz a fiam.
Nem rágódol untalan
Sajgó özvegy szívemen,
Te, örökös szégyenem?!
(Újra sir.)
Nagyapádnak örökébül
Mi maradt ránk csorba nélkül?
Örökségünk megfogyott,
Hogy Rasmus Gynt elhagyott.
Apád kezdett pazarolni,
Polyvamódra pénzt kiszórni,
Földet vett — egész országot,
Aranyhintón kocsikázott.
Hajh! de most! ... rég volt a lakma,
Melyen vadul falhoz csapta
A kiürült poharat,
Míg a vendégnép kaczag.

AASE
Elég már!
Víg, mikor keserüség vár?
S íly disznó a gyermekem?
S özvegy szívemben ne égjen
a gyalázat és a szégyen -
így jutalmaz végzetem?
(Újból sírni kezd.)
Nagyapádnak szép korából
mi maradt ránk sok javából?
Véka pénz hová futott?
Mit vén Rasmus Gynt hagyott?
Lábat apádtól kapott -
szórta, mint a homokot,
földeket vett hét határban,
járt aranyozott batárban -
s hol van az, amit a vendég
téli lagzin tönkretett még,
ha poharát duhajodva
maga mögé hajitotta?

Осе
Не плакать, зная,
Что сынок - свинья такая?
До каких же это пор
Молча мне терпеть, вдовице:
Целый век пришлось трудиться,
А в награду - лишь позор.
(Продолжает плакать.)
Из богатства даже малость
Нам от деда не досталось.
Был у деда - помни, внук! -
Полный золота сундук,
Да отец твой - знай, сынок! -
Тратил деньги, как песок.
Выйти в знать имел в предмете,
Ездил в золотой карете,
Только денежки пропали
Той порой, как пировали, -
Всякий сброд винище хлопал,
А потом - стаканом об пол.

奥丝
瞎扯！我高兴得起来吗？我养的不是个儿子，是一头猪！像我这么一个无依无靠的穷寡妇，净丢脸，叫我多么伤心哪！
(又哭起来)

你爷爷当年留下的那份家当，还剩下什么啦？拉斯姆斯•金特挣下的一袋子一袋子的钱，还剩几个啦？全飞啦，碎成末末儿啦，浪费掉啦，没影儿啦！都像沙子一样从你爸爸的手指缝儿掉光啦！他这儿也买地，那儿也买地。家里套着两匹马拉的、漂漂亮亮的马车。谁都记得那年冬天他摆的那场筵席，每个客人喝完都把酒杯往后墙一摔。如今，钱啊，一古脑儿都给他挥霍光了。

Nor Ibsen (1867) line no. 1,29; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e4b65430-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display