Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

PEER GYNT.
Der ligger Hægstad. Snart er jeg fremme.
(stiger halvt over; så betænker han sig.)
Skal tro, hun Ingrid sidder ensom hjemme?
(skygger for øjnene og ser bortover.)
Nej. Sendingsfolk myldrer tilgårde som myg. –
Hm, det er kanske rettest jeg vender.
(trækker atter benet til sig.)
Stødt så flirer de bag ens ryg,
og tisker, så det tvers igennem en brænder.
(går nogle skridt fra gærdet og river tankespredt i løvet.)
Den, som havde noget stærkt at drikke.
Eller den, som kunde gå uformærkt. –
Eller den, som var ukendt. – Noget rigtig stærkt
var bedst, for så bider latteren ikke.
(ser med engang ligesom forskræmt omkring sig; derpå skjuler han sig imellem buskerne. Nogle folk med sendingskost går forbi nedover mod bryllupsgården.)

PEER
There it lies, Hegstad. Soon I’ll have reached it.
[Puts one leg over the fence; then hesitates.]
Wonder if Ingrid’s alone in the house now?
[Shades his eyes with his hand, and looks out.]
No; to the farm guests are swarming like gnats.—
Hm, to turn back now perhaps would be wisest.
[Draws back his leg.]
Still they must titter behind your back,
and whisper so that it burns right through you.
[Moves a few steps away from the fence, and begins absently plucking leaves.]
Ah, if I’d only a good strong dram now.
Or if I could pass to and fro unseen.—
Or were I unknown.— Something proper and strong
were the best thing of all, for the laughter don’t bite then.
[Looks around suddenly as though afraid; then hides among the bushes. Some WEDDING–GUESTS pass by, going downwards towards the farm.]

PEER GYNT.
Dort liegt Haegstad. Bald werd’ ich’s haben.
(Steigt halb über; dann bedenkt er sich.)
Ob wohl die Ingrid allein ist, wer weiß?
(Beschattet sich die Augen und lugt in die Weite.)
Nein. Dort wimmelt’s von Leuten mit Gaben. –
Hm! Am schlausten, ich tät’ mich drücken!
(Zieht das Bein wieder an sich.)
Allweil da grienen sie dir hinterm Rücken
Und zischeln, – es wird einem kalt und heiß.
(Macht einige Schritte vom Zaun hinweg und reißt gedankenlos Laub ab.)
Wer jetzt was Starkes zum Heizen hätt’!
Oder wer da hingehn könnt’ unbemerkt –
Oder unbekannt wär’. – Irgendwas, das recht stärkt,
Wär’ am besten, – daß der Spott nicht so beizen tät’!
(Sieht sich mit einem Mal wie erschrocken nach allen Seiten um und versteckt sich darauf im Gebüsch. EINIGE LEUTE mit Kostgaben gehen vorbei nach dem Hochzeitshof hinunter.)

PEER GYNT.
Amott van Haegstad. Hamar odaérek.
(Félig átmászik a sövényen, majd vonakodva megáll.)
Ingrid talán most otthon, egyedül.
(Kezét szeme elé tartja, kibámul.)
Eh, annyi nép nyüzsg ott, jobb, ha kitérek,
Jobb, közzéjük az ember nem vegyül (visszaugrik) ,
Mit suttogjanak hátam mögött körbe,
S én meglapuljak sértve, meggyötörve?

(Néhány lépést hátrál s elmélázva leveleket tépdes.)
Csak volna jó erős kis italom,
Vagy odajuthatnék loppal, vakon,
S nem ösmernének . . . hajh csak az itóka,
Attól az ember mégis siket volna.
(Ijedten körülnéz, s a bokrok mögé rejtezik, Néhány ember jő nászajándékkal a lakodalmas ház felé,)

PEER GYNT
Ott van Haegstad. Mindjárt el is érem.
(Átteszi egyik lábát a kerítésen, majd meggondolja a dolgot.)
Egyedül van-e Ingrid? Nem remélem.
(Kezéből ernyőt formál szeme fölé, s úgy néz tova.)
Ajándékos nép, sűrű, tarka sereg. -
No, no. Jobb, ha innen visszatérek.
(Visszahúzza a lábát.)
Mind hát mögött pusmog, sziszereg,
s vigyorog, hogy forr benned a méreg.
(Odább megy a kerítéstől, s leveleket tép szórakozottan.)
Valami jó innivalót szeretnék.
Vagy lenni közöttük látatlan alak. -
Vagy nem ismert. No, jó szesz kellene csak,
csufolásra akkor ügyet se vetnék.
(Hirtelen szinte riadtan néz maga körül, majd a bokrok
közé rejtőzik. Többen jönnek: nászajándékhozók
ereszkednek le a lakodalmas ház felé.)

Пер Гюнт
Ну, вот и Хэгстед. Нечего страшиться,
(заносит ногу, чтобы перебраться через плетень, и замирает)
Коль Ингрид у себя одна в светлице.
(Держа ладонь над глазами, всматривается.)
Но если у нее теперь народ?
Тогда мне лучше двинуться обратно.
(Опускает ногу.)
Присутствие людей мне неприятно.
От шепотка их просто жар берет.
(Отходит от плетня и в задумчивости обрывает листья с .)
Питья покрепче выпить бы какого
Чтоб не узнали. Выпить бы верней.
Тогда я смеха не боюсь людского.
(Внезапно, точно испугавшись, оглядывается и прячется вкустах.) К хутору проходят несколько человек с подарками.

培尔
总算是看到黑格镇了。过一会儿就到啦。
(一条腿跨过篱笆，有些踌躇不决)
英格丽德会不会一个人呆在房里呢？
(手搭凉棚往远处眺望)

不，客人们带着礼物，一定像苍蝇那样围着她团团转呢。我还不如抹头回家去呢。
(迈回腿来)
他们准是在我背后讥笑哪。他们嘁嘁喳喳说的那些话，会像火红的烙铁一样烫我的心。
(离开篱笆几步，沉思地搔着头)
看来我需要的就是一杯烈酒。也许我能人不知鬼不晓地溜进去！可惜他们全认得我！最好还是喝得醉醺醺的，那就任他们怎么嘲笑，我也都不在乎啦。
(培尔四下里望了望，吓了一跳，赶紧钻进灌木丛里。一些去庄园参加婚礼的农民挛着礼物从他身边走过)

Nor Ibsen (1867) line no. 1,142; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e50e345c-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display