AASE.
(haját tépi, karjaival hadonáz).
Hogy minden úgy ellenem esküvék!
Erdő, meg a hegy, meg a víz, meg az ég.
Köd kelt föl a hegybül, olyan sűrűvé lett,
Szegény fiam úgy a mocsárba betéved,
A szikla reá lezúdítja kövét,
S az ember! ah hogyha eléri szegényt! ...
Védd meg, te nagy Isten, fogadd kegyedbe
Megszállta az ördög, azért cselekedte.
(Solvejghez fordul).
Nem értem, észszel nem birom fölfogni!
Sohsem tudott mást, csak mindig hazudni,
A szájával mindenkit földre vert,
De igazában rosszat nem mivelt,
S ő tette ezt, ö tévedt így tilosba!
Keserves volt kettőnknek rég a sorsa.
Szegény uram ivott, izgága volt,
Bolondokat tett, mindig kóborolt,
A pénz elúszott, magja sem maradt,
S mi ültünk otthon csöndben azalatt.
Igyekeztünk feledni legalább,
Mert nem mertem férjemmel szembeszállni,
Nagyon jó voltam, gyönge, mint a báb,
S ki tud a végzetének ellenállni?
S azon voltunk otthon mi ketten együtt,
Hogy fájó gondjainkat elfeledjük.
Egyiken segít pálinka szeszi,
Másnál a hazugság is megteszi.
Hazudtunk hát, bűbájos szép meséket:
Királylány s árva házasságra lépett,
Menyasszonyrablás is esett... ki hitte,
Hogy a bolond mesék . . . Mi az a vízbe?
Ki ordít ott? egy törpe vagy manó?
Peer, Peer, fiam, ő az, Mindenható!
(Fölszalad egy kis magaslatra s a tavon végig néz; Solvejg szülei Helgával föllépnek.)