DOVREGUBBEN.
Mennesket blir sig dog altid ligt.
Ånden bekender I alle med kæverne;
dog agtes kun det, som kan fakkes med næverne.
Så du mener, at attråen intet gælder?
Vent; du skal snart få syn for sagn –
THE OLD MAN
It’s ever the same with this humankind.
The spirit you’re ready to own with your lips,
but in fact nothing counts that your fists cannot handle.
So you really think, then, that lust matters nought?
Wait; you shall soon have ocular proof of it —
DER DOVRE-ALTE.
Ihr Menschen bleibt Euch doch alleweil gleich.
Den Geist bekennt Ihr mit vollen Backen;
Doch geachtet wird nur, was mit Fäusten zu packen.
Du meinst, daß Wunsch und Begehren nicht bindet?
Wart’ nur, Dir soll bald ein Licht aufgehn!
A DOVRE-VÉNE.
Az ember mindig csak ember marad.
Világ előtt csakis a szellemre tartotok,
De azt becsülitek meg, mit megfog markotok.
Tehát a szó csak puszta lég,
S az eskü hitvány semmiség?
DOVRE APÓ
Az ember: ember. Az is marad.
A szellem! - vallja, hirdeti szó-erővel.
S csak azt becsüli, amit megfoghat ököllel.
Te azt hiszed, hatása nincsen a vágynak?
Várj, nyílik már a titok.
Доврский старец
Таким человек остается всегда.
Твердит о душе и поет ей во славу,
А следует только кулачному праву.
И что вам до чувства и прочего вздора!
Ну что ж, мы и это сейчас разберем.
http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e5d4731a-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe
