Az ASSZONY.
Elvárnám, Peer, hogy nem felednéd,
Hogy nőddel így elbánnod rút dolog. (Sírva.) Az én hibám, hogy oly szép nem vagyok,
Mint fent a csúcson, mikor megejtettél?
Az ördög volt a bába e gyereknél,
S az arczom megsínylette, sinyli ma is még.
De hogyha szépnek kivánsz látni ismét,
Kergesd ki azt a lányt, követelem,
Ne gondolj ő rá mindig, szüntelen,
Aztán az "állat" is odébb megyén.