Én, én vagyok, Peer Gynt! Azért könyörgöm,
Hogy hallgass meg, különben elveszek!
Hadd fűtsenek túl, a kazán széttörjön,
S pusztuljanak el a gazemberek.
Ne gondolj most te semmi más egyébbel,
Hisz a világ azért még meg nem áll;
Hiába, szóm hozzád már nem talál.
(Fölemeli kezét.)
Régóta békén van tőlem a néger,
Gondolj Kinára, melyben térítettem,
Jóságot érdemel jó tettem,
Segíts, segíts!
(Egyszerre tűz, majd sűrű köd száll a hajóról. Tompa robbanás, Peer Gynt fölkiált s a homokra zuhan. A füst lassankint elvonul, a hajó eltünt).