PEER GYNT
Hú! Kínos éjszaka volt nagyon.
(Csapkod maga körül.)
Itt vagy megint? Az átkozott! Dobálnak.
Gyümölccsel-e? Nem; mással hajigálnak.
Milyen undok állat egy ilyen majom!
Írva vagyon: legyen éber, küzdjön az ember.
De már erőt vesz rajtam a gyengeség.
(Újra zavarják, mire türelmetlenül kifakad.)
Únom, szűnjék meg már ez a nyegleség!
Ha itt egy fickót megragadok a kezemmel,
lenyúzom a bőrét, s abba öltözöm,
s ha a sok majom megpillant szőrösön,
valódinak érez, s bántani nem mer. -
Mi az ember? Kis pihe, semmi más,
kicsit néznie kell, mi a mód s a szokás.
Új had! Ez a nyüzsgő csőcselék!
Egy raj bolond. Csiba te! De nyomban!
Ha csak álfarkat kapnék valahonnan, -
hogy állathoz hasonlítanék -
Mi az? A fejem felett a merésze -! (Felfelé néz.)
Az öreg - markában a dobnivaló -!
(Félősen összekuporodik, s egy ideig mozdulatlanul ül.
A majom mozdulatot tesz, Peer Gynt hízelegni kezd neki,
s csalogatja, ahogy kutyát szokás.)
Te vagy, te vagy az, öregapó!
Mily tisztességes most a viselkedése!
Ő nem hajigál; nem is illenék.
Nézd, én vagyok! Kuc-kuc, a te jóbarátod.
Aj-aj! a nyelved is értem, nem csodálod?
Rokonok vagyunk, s ez éppen elég,
apó cukrot kap holnap -! A gaz maki!
Pfuj, undor! A dög legazolt egészen! -
Vagy eledel volt? Íze bizonytalan, érzem.
De az ízlésünk a szokás alakítja ki.
Hol is olvastam egy bölcs szavait?
Csak köpj, a szokás majd megtanit. -
Mit? Az aprónép is?
(Csapkod és hadakozik.)
Égre kiált,
hogy a teremtés dísze és diadalma
rákényszerüljön erre -! Gewalt! Gewalt!
Rossz volt az öreg, gonosz a fiatalja!
