Már prófétának lenni többet ér,
Legalább tudjuk, hogy mit érünk,
A hódolat, imádat minket ér,
S nem gyémánttűnk, vagy aranyékünk.
Az ember az, ami. Nem több, kevesb sem,
S nem kell, hogy a jó sorstól kegyet esdjen,
Nem kell hozzá pátens, szabadalom:
Próféta! ah ez volt kivánatom.
És hozzá mily olcsón jutottam!
Csak mert a sivatagban bandukoltam
És like a gentleman viselkedem,
A természet e gyermekit megláttam,
Ők engem, s már hittek a prófétában:
Én nem hazudtam egy szót sem, nem én!
Prófétaság csak nem hazugság,
Azonfölül lekötve sem vagyok,
Az egész úgy szólván privát dolog,
Mehetek, mindig megtalálom útját,
Szóval: a helyzeten uralkodok.
