PEER GYNT.
(énekel).
Bezártam az Éden-kaput,
A kulcsát zsebre tettem,
Míg a hajó távolba fut,
Az elhagyott lány iszonyút
Siránkozott felettem.
Délnek tartott vidám utam,
Oda vitt a remény,
Hol napsugár és pálma van,
Ott aztán vígan, gondtalan,
Hajóm elégetem.
Tevére szálltam : oly hajó,
Melynek négy lába van,
Könnyen volt kormányozható,
Szökött madár vagyok, hahó,
Csipj el, ha tudsz, fiam.
Anitra, drága pálmalé,
Kinek mindene nagy,
Tán az angóra-macska tej
Sincs oly édes, Anitra,
féloly édes, mint te vagy!
(Vállára akasztja cziteráját s közelebb jő.)