PEER GYNT
Most kacér vagy, drága libám!
Haza! Az apóshoz! Nem rossz, igazán!
Két messze szökött, bolondos vadmadár, mi
hozzá sohasem merünk már visszaszállni.
Aztán az embernek, kicsinyem,
nem jó megülni sokáig egy helyen,
sok ismerős közt kezd a becsület apadni,
kivált, ha mint próféta jő.
Legyen jelenés csak, futva tünő.
A látogatásnak jobb hát félbeszakadni.
Oly állhatatlan a puszta népe; -
tömjénnek, imának egy csapásra vége.