A FELLAH.
(Peer Gynthez).
Azt Szívesen teszem.
Tudod, ki az, kit hátamon viszek?
Király ! uralkodott Apis neven.
Most úgy csufolják: mumia,
S itt fekszik mereven.
Gúlákat épített magasba,
A nagy Sphinxet is épp ő alkotá,
És mint a doktor kikutatta,
A törökökkel harczolt ő soká!
Ezért tehát egész Egyiptom
Tisztelte őtet módfelett igen,
S a templomokban is fölálliták
Ökörnek képiben.
S ez Apis, a király magam vagyok,
Világos ez, oly tiszta, mint a nap,
S ha tán a dolgot még nem érted,
Majd fölvilágosítalak.
Vadászaton volt Apis, a király,
Aztán vadászlováról ő leszállt,
És nagyapámnak szántóföldjén
Egy kicsit félreállt.
A föld, melyet trágyáza akkoron,
Magot termett, melyet én élvezék;
S még más bizonyságom van itt, a szarvam,
Láthatlan bár, de épp elég.
Ám a végzet csodálatos,
Királyi pompám nincs, se udvarom,
Apis királynak hiába születtem,
Nevetnek a fellahon.
Adj nékem jó tanácsot, jó uram,
S áldásom a fejedre száll,
Miként lehetnék oly nagy, oly hatalmas,
Mint Apis, a király?