PEER GYNT.
Otthon az asszony, otthon a gyerek,
Kik szeretik, kiket szeret.
Tudják, hogy minden távolságon által
Kisérik őket féltő vágyódással!
Én rám ki gondol szerető szivével?
Náluk egy gyertya, kettő: nálam éjjel.
Megálljunk csak! hopp, majd leitatom,
Hogy egy se jusson partra józanon,
Asszony-, gyerekhez mire hazaérnek,
Mind legyen, mint a disznó, olyan részeg.
Hogy szitkozódjanak, az asztalt verjék,
A síró asszonyt házukból kiverjék.
(A hajó erősen inog, P. tántorog s alig bírja megtartani magát.)
Ugyancsak tánczol hátra és előre,
Mintha fizetség járna érte,
Az Észak ma is még a régi dőre.
Minő kiáltás volt ez itt, az égre!