Műsora nem volt több, csak az:
Ugy visított, mint egy élő malacz.
Nem ösmerték, de a személye vonzott,
A közönség hozzá csak ugy tolongott.
S ő föllép bőgalléros köpönyegben
— A fő művészet van az öltözetben —
De alul a redők között
Egy kis malaczka rejtőzött.
Az előadás ím megkezdetik:
Az ördög csíp, a malacz meg visít.
A czíme ez vala: elmélkedés
A malacz-létről, ennyi az egész.
Még egy csipés — most utolsót visít,
A művész meghajol s eltávozik.< br />Dicséret, gáncs jutott a visitásnak,
A bírálatok megjelennek másnap,
Lerántják a művészt: a hang magas,
A végvisítás éppen nem igaz.
De egyben mindegyik találkozott:
A visítás, mint ilyen, túlozott,
így járt az ördög a művészetével,
Mert — nem számolt a közönséggel.
(Köszön és távozik, az emberek némán állanak.)