Dette svøbet, som rulles blødagtigt sammen,
det er herren, der leved i fryd og gammen.
Det næste tykkes sygt. Det har svarte streger; –
svart kan ligne både prest og neger.
(plukker flere på engang.)
Det var en ustyrlig mængde lag!
Kommer ikke kærnen snart for en dag!
(plukker hele løgen op.)
Nej-Gud om den gør! Til det inderste indre
er altsammen lag, – bare mindre og mindre. –
Naturen er vittig!
(kaster resterne fra sig.)
Fanden måtte gruble!
Går en i tanker, kan en letvindt snuble.
Nå, jeg kan forresten ad faren flire;
for jeg ligger bundfast på alle fire.
(klør sig i nakken.)
This layer that rolls itself softly together
is the gentleman, living in ease and good cheer.
The next one seems sick. There are black streaks upon it;—
black symbolises both parsons and niggers.
[Pulls off several layers at once.]
What an enormous number of swathings!
Isn’t the kernel soon coming to light?
[Pulls the whole onion to pieces.]
I’m blest if it is! To the innermost centre,
it’s nothing but swathings — each smaller and smaller.—
Nature is witty!
[Throws the fragments away.]
The devil take brooding!
If one goes about thinking, one’s apt to stumble.
Well, I can at any rate laugh at that danger;
for here on all fours I am firmly planted.
[Scratches his head.]
Dies Blatt hier, das weichlich am Finger klebt,
Ist der Herr, der herrlich und in Freuden gelebt.
Das nächste scheint krank. Es hat schwarze Schwielen; –
Schwarz kann auf Neger wie Pfaffen zielen.
(Pflückt mehrere auf einmal ab.)
Das hört ja nicht auf! Immer Schicht noch um Schicht!
Kommt denn der Kern nun nicht endlich ans Licht?!
(Zerpflückt die ganze Zwiebel.)
Bis zum innersten Innern, – da schau’ mir einer! –
Bloß Häute, – nur immer kleiner und kleiner. –
Die Natur ist witzig!
(Wirft den Rest fort.)
Verdammtes Gegrübel!
Geht eins in Gedanken, gerät’s ihm oft übel.
Na,ich kann ja nichts an Haltung verlieren;
Dennich lieg’ ja grundfest auf allen Vieren
(Kraut sich im Nacken.)
A bőr, mely lágyan ujjamhoz tapad,
Mutatja a gazdag, vidám urat.
Aztán ez kóros: foltja feketéllik,
Csak nem tudom: négerre, papra illik?
(Egyszerre több hártyát tép le róla.)
Hát csupa bőr? Szeretném tudni csak, Végtére látható lesz-é a mag?
(Széttépi az egész hagymát.) Biz ez bőr végig, az egész darab,
Csakhogy belülről mindig vékonyabb.
A természet tréfás!
(Eldobja a maradékot.)
Az ördög bánja,
Az embert csak gondolkodás ne bántsa!
Eh végre én már nem botolhatok,
Hisz négykézláb a földön lenn vagyok.
S ez, amely áll összehajolva, lágyan,
az úr, aki élt mulatva, vidáman.
Ez tán beteg itt. Feketés a sávja; -
a papot vagy a négereket imitálja.
(Több réteget hánt le egyszerre.)
Hű! mennyi burok van itt, töméntelen!
Dehát a magját meg sohasem lelem?
(Az egész hagymát szétszedi.)
Ez már fura! Hántogatom középig,
s csupán réteg - kisebbedve végig. -
Elmés a természet!
(Elhajítja a maradékot.)
No de bölcsködjék a fránya!
Aki töpreng, könnyen botlik a lába.
De ilyen veszélyre a nyelvemet öltöm,
mert én négykézláb állok a földön.
(Megvakarja a tarkóját.)
А дальше - совсем легкая кожица,
Как жизнь того, чье богатство множится,
И вялая, в пятнах темного цвета, -
Бог знает, негры иль пасторы это.
(Срывая несколько слоев сразу.)
Да здесь их без счета, - но кончить пора:
Когда ж наконец доберусь до нутра?
(Разламывая луковицу.)
Черт подери! Внутри ни кусочка.
Что же осталось? Одна оболочка.
Природа весьма остроумна.
(Бросая остатки луковицы.)
Разом
Всего не осмыслит бедный наш разум!
Но раз я ни с чем то, по крайней мере,
Мне не страшны никакие потери.
(Почесывая в затылке.)
”他设法在长袍里头藏起一头猪。表演开始了。魔鬼一掐，猪就吱儿吱儿叫起来，整个表演是关于猪的一生的一支幻想曲，从它吃奶的时候一直演到屠户用刀扎出尖叫声为止。表演完了，演员向观众深深鞠躬退了场。剧评家们就品评起演员的技巧。意见，很不一致。有的夸奖，有的痛骂；有的认为猪的叫声太细，有的认为临死之前的叫法过于做作。但是在一点上剧评家们的意见一致的，就是这场猪叫的表演简直夸张到了可笑的地步。这就是魔鬼得到的结果，因为他太愚蠢了，对他的观众没有充分的估计。
(说完，培尔•金特鞠躬下场。众人突然感到局促不安，沉默下来。)
http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e899101c-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe
