PEER GYNT.
A buta állat, úgy rohan,
Hogy lóg a nyelve; még olyan
Bolonddá nem tették, mint én, a sógort.
Hogy henczeg, pedig feje csupa hóbort.
Henczeghet is, hisz abból él szegény,
A mestersége alig hajt neki,
No azt ugyan az ördög viheti,
Ugy sorvad, fogy bele szegény legény.
De én is kicsiny lettem ám örökre,
Az "Én magam" czégből csúful kilökve.
(Egy meteor hull alá, Peer Gynt int feléje.) Peer Gynt köszönt, szellemtestvérem,
Ki égsz, elalszol s elveszel az éjben!
(Összeborzad, mélyebben bemegy a ködbe ; egy ideig hallgat, majd fölkiált.)