Bibliotheca Polyglotta

Fruen fra havet (The Lady from the Sea)

ELLIDA.
Å nej, det er nok ikke så. Den glæden – den er nok ligesom vor glæde over det lange lyse sommerdøgn. Den har mindelsen om den kommende mørketid over sig. Og den mindelsen er det, som kaster sin skygge over menneskeglæden, – ligesom drivskyen kaster sin skygge over fjorden. Der lå den så blank og blå. Og så med ét –

ELLIDA.
Oh! no, it is not so. The joy is, I suppose, something like our joy at the long pleasant summer days--it has the presentiment of the dark days coming. And it is this presentiment that casts its shadows over the joy of men, just as the driving clouds cast their shadow over the fjords. It lies there so bright and blue--and of a sudden.

博列得
你别老撇不开这些伤心念头。刚才你还那么高兴快活呢。

ELLIDA
Ó, nem, nem így van. Ez a boldogság hasonló ahhoz, ahogy a hosszú, napfényes nyári napnak örülünk. A fény fölött azonban már ott lebeg a közeledő sötétség sejtelme. Ez a sejtelem vet árnyékot az emberek boldogságára, ahogy a vonuló felhő árnyékot vet a fjordra. Tükörsimán, kéken tündököl a víz. Aztán hirtelen...

Nor Ibsen (1888) line no. 3,109; Eng Marx-Aveling (1890); Chi 潘家洵 (1921); Hun Gáli (1978); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=25fdab90-c1f7-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display