ARNHOLM.
Det var slet ikke således, han havde ment det. Men jeg leved mig nu altså ind i den indbildning, at der her gik en ung pige og længted efter, at jeg skulde komme igen. – Nej, nu må De ikke afbryde mig, kære Bolette! Og, – ser De vel, – når man, som jeg, ikke længer står i de egentlige ungdomsår, da gør en sådan tro – eller indbildning – et overmåde stærkt indtryk. Der vokste frem i mig en levende – en taknemmelig tilbøjelighed for Dem. Jeg syntes, jeg måtte rejse til Dem. Se Dem igen. Sige Dem, at jeg delte de følelser, som jeg bildte mig ind, at De gik her og bar på for mig.
ARNHOLM.
He did not mean it so. But I worked myself into the belief that here was a young girl longing for me to come again--No, you mustn’t interrupt me, dear Bolette! And--you see, when a man like myself, who is no longer quite young, has such a belief--or fancy, it makes an overwhelming impression. There grew within me a living, a grateful affection for you; I thought I must come to you, see you again, and tell you I shared the feelings that I fancied you had for me.
博列得
现在你已经知道不是那么回事了！你已经知道是你误会了意思！
ARNHOLM
Nem, nem is így gondolta. Csak én éltem abban a hitben, hogy van itt egy fiatal lány, aki epedve várja a visszatérésemet. Ne, ne vágjon a szavamba, Bolette kedves! Nos, értse meg, ha valaki, mint én, nem nevezhető már egészen fiatalnak, azt az ilyen hit vagy tévhit alaposan felkavarja. Heves és hálás vonzalom ébredt bennem maga iránt. Úgy éreztem, jönnöm kell. Hogy viszontlássam. Viszonozni akarom irántam táplált... vélt... érzelmeit.
