BORKMAN.
Undtagen hos én – kanske. For længe, længe siden. I de dage, da jeg ikke syntes, at jeg havde forståelse behov. Ellers, siden, aldrig hos nogen! Ingen har jeg havt, som var årvågen nok til at være påfærde og kalde på mig, – ringe for mig som en morgenklokke, – mane mig op til frejdigt arbejde påny –. Og så prænte mig ind, at jeg intet ubodeligt har bedrevet.
BORKMAN.
Except one--perhaps. Long, long ago. In the days when I did not think I needed understanding. Since then, at any rate, no one has understood me! There has been no one alive enough to my needs to be afoot and rouse me--to ring the morning bell for me--to call me up to manful work anew. And to impress upon me that I had done nothing inexpiable.
BORKMAN.
Kivéve — talán egyet. Rég, rég ideje annak. Abban az időben, mikor úgy tetszett, mintha értelemre nem is volna szükségem. Azután, — később, soha egy lelket sem! Nem volt senkim, a ki elég éber lett volna, a ki mindig kész lett volna engem szólítani, — mint a reggeli harangszó, — fölhívni, uj, bátor munkára. És aztán belém vésni azt, hogy nem követtem el semmi olyat, a mi kitörölhetetlen!
博克曼
只有一个人--- 也许。那是好久好久以前的事了，在我还没想到需要别人了解的时候。从那以后，反正没有人了解过我！ 没有人能充分体会我的需要，动手唤醒我，给我敲晨钟，叫我起来，再干大事业，并且使我感觉不曾犯过不能补偿的错误。
