Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

Complete text

(Daggry. Trægruppen med akazier og palmer.)
(Peer Gynt i træet med en afbrukken gren i hånden holder sig en sværm abekatte fra livet.)

Scene Fourth
[Daybreak. The grove of acacias and palms.]
[PEER GYNT in his tree with a broken branch in his hand, trying to beat off a swarm of monkeys.]

(TAGESGRAUEN. DIE BAUMGRUPPE VON VORHIN.)

Reggszürkület. Az előbbi facsoport.
PEER GYNT fönn a fán egy ággal igyekszik távoltartani magától egy fekete majmot.

Hajnalszürkület. Akácfa- és pálmacsoportok. Peer Gynt egy fán ül, kezében letört ág, egy csomó majmot igyekszik vele magától távol tartani.

Восходит солнце. Акации и пальмы.
Пер Гюнт, сидя на дереве, отбивается веткой от обезьян.

奴隶甲
(跑进来，抓着自己的头发)
皇帝那匹白马不见了。

PEER GYNT.
Fatalt! En højst ubehagelig nat.
(slår om sig.)
Er du der igen? Det er dog forbandet;
Nu kaster de frugt. Nej; det er noget andet.
Et væmmeligt dyr, den abekat!
Der står jo skrevet: du skal våge og fægte.
Men jeg kan s’gu ikke; jeg er tung og mat.
(forstyrres igen; utålmodig.)
Jeg må få en pind for det uvæsen sat!
Jeg må se at få fanget en af de knægte,
hængt ham og krængt ham og klædt mig ud
på sæt og vis i hans lådne hud,
så vil de andre tro jeg er ægte. –
Hvad er vi mennesker? Kun et fnug.
Og lidt får man læmpes efter skik og brug. –
Atter en sværm! De myldrer og kryr.
Pak jer! Tsju! De ter sig som gale.
Havde jeg blot en forloren hale, –
noget sådant, som gav en vis lighed med dyr –.
Hvad nu? Der tasser det over mit hode –!
(ser op.)
Den gamle, – med næverne fulde af smuds –!
(kryber ængstelig sammen og holder sig en stund stille. Abekatten gør en bevægelse; Peer Gynt begynder at lokke og godsnakke, som for en hund.)
Ja, – er du der, du gamle Bus!
Han er skikkelig, han! Han kan tages med det gode!
Han vil ikke kaste; – nej, var det ligt –
Det er mig! Pip-pip! Vi er gode venner!
Aj-aj! Kan du høre, jeg sproget kender?
Bus og jeg, vi er skyldfolk og sligt;
Bus skal få sukker imorgen –! Det bæst!
Hele ladningen over mig! Uf, det er væmmeligt! –
Eller kanske det var føde? Det smagte ubestemmeligt;
dog, hvad smagen angår, gør vanen mest.
Hvad er det for en tænker, som engang har sagt:
man får spytte og håbe på vanens magt? –
Der er ynglen også!
(fægter og slår.)
Det er dog for galt,
at mennesket, denne skabningens herre,
skal se sig nødt til –! Gevalt! Gevalt!
Den gamle var fæl, men de unge er værre!

PEER
Confound it! A most disagreeable night.
[Laying about him.]
Are you there again? This is most accursed!
Now they’re throwing fruit. No, it’s something else.
A loathsome beast is your Barbary ape!
The Scripture says: Thou shalt watch and fight.
But I’m blest if I can; I am heavy and tired.
[Is again attacked; impatiently:]
I must put a stopper upon this nuisance!
I must see and get hold of one of these scamps,
get him hung and skinned, and then dress myself up,
as best I may, in his shaggy hide,
that the others may take me for one of themselves.—
What are we mortals? Motes, no more;
and it’s wisest to follow the fashion a bit.—
Again a rabble! They throng and swarm.
Off with you! Shoo! They go on as though crazy.
If only I had a false tail to put on now,—
only something to make me a bit like a beast.—
What now? There’s a pattering over my head —!
[Looks up.]
It’s the grandfather ape,— with his fists full of filth —!
[Huddles together apprehensively, and keeps still for a while. The ape makes a motion; PEER GYNT begins coaxing and wheedling him, as he might a dog.]
Ay,— are you there, my good old Bus!
He’s a good beast, he is! He will listen to reason!
He wouldn’t throw;— I should think not, indeed!
It is me! Pip-pip! We are first-rate friends!
Ai-ai! Don’t you hear, I can talk your language?
Bus and I, we are kinsfolk, you see;—
Bus shall have sugar to-morrow —! The beast!
The whole cargo on top of me! Ugh, how disgusting!—
Or perhaps it was food? ’Twas in taste — indefinable;
and taste’s for the most part a matter of habit.
What thinker is it who somewhere says:
You must spit and trust to the force of habit?—
Now here come the small-fry!
[Hits and slashes around him.]
It’s really too bad
that man, who by rights is the lord of creation,
should find himself forced to —! O murder! murder!
the old one was bad, but the youngsters are worse!

PEER GYNT
(auf dem Baume, einen abgebrochenen Zweig in Händen, hält sich einen schwarzen Affen vom Leibe.)
Vertrackt! So unbequem schlief ich noch nie.
(Haut um sich.)
Bist Du wieder da? Mein Maß voll zu machen!
Jetzt werfen sie Früchte. Nein, andere Sachen.
Ein ekliges Tier, solch ein Affenvieh.
Es steht zwar geschrieben: Du sollst wachen und fechten!
Doch ich kann nicht, weiß Gott, ich bin lahm und matt.
(Wird wieder gestört; ungeduldig.)
Was tun? Ich hab’ das Unwesen satt.
Ich fang’ mir einen von diesen Hechten,
Häng’ ihn und schind’ ihn und kriech’ in sein Fell,
Sein zottiges, und der vermummte Gesell,
Was gilt’s, fährt balde für einen echten. –
Was sind wir Menschen? Nicht mehr als ein Hauch.
Und man muß sich wohl finden in Schick und in Brauch.
Wieder ein Schwarm! Die Schufte sind zäh!
Packt Euch! Psch! Die tun wie Verrückte!
Wer mir nur jetzt einen Schwanz anstückte, –
Daß man mehr wie ein Tier aussäh’ –!
Was nun! Da sind sie mir gar überm Kopfe –!
(Blickt aufwärts.)
Der Alte, – mit Fäusten voll von Schmutz –!
(Kriecht ängstlich in sich zusammen und hält sich ein Weilchen still. Der Affe macht eine Bewegung; Peer Gynt beginnt ihm zu schmeicheln und schönzutun wie einem Hunde.)
Je, je, – bistDu da, Du alter Butz!
Er ist anständig, gelt, zu mir armem Tropfe!
Er will gar nicht werfen; – das wär’ nicht charmant; –
Ich bin’s doch! Pip, pip! Wir stellen uns nicht nach, – nicht?
Eia, Eia! Da sag’ noch, ich kennte Deine Sprach’ nicht!
Butzchen und ich, wir sind lange bekannt;
Butz bekommt morgen Zucker –! Du Vieh!
Die ganze Ladung! Michso vollzudrecken!
Oder war’s Futter? Man konnt’s nicht recht schmecken;
Doch da bestimmt meist Gewohnheit das Wie.
Sprach doch einmal welches Denkers Vernunft:
Man spuckt – und gewöhnt sich zuletzt in die Zunft? –
Da kommt auch der Nachwuchs noch!
(Ficht und haut.)
Närrisch bestallt,
Daß der Mensch, Herr der Erden und Himmelserbe,
Sich genötigt soll sehn zu –! Gewalt! Gewalt!
Die Rangen verstehn ihr verruchtes Gewerbe!

PEER GYNT.
Micsoda éj! Ilyenre nem emlékszem.
(Hadonáz az ággal,)
Már megint itt vagy ? Csak te kellesz nékem.
Most még dobálódzik. Könnyen tréfálhat ...
Ez a majom mégis csak undok állat,
írván vagyon: ébren viraszszatok!
(Újra megtámadják; türelmetlenül.)
De én már nem birom, oda vagyok.
Mitévő légyek? Jóllaktam vele,
Hogy itt küzködjek. Fogok egy makit,
Lenyúzom, bőribe bújok bele,
A majom külső bárkit elvakít.
Mi is az ember? Egy lehellet;
Belé tanult mindig, a mibe kellett.
Megint egy csoport! Ni hogy nyüzsögnek!
Czoki te beste, nem birok ki többet!
Hej most elkelne az a fark, a régi,
No nézd most már egy a fejem fölött!
(Fölnéz.)
Pfuj, szőrös marka sárral tele néki.
(Aggódva összehúzódik s egy ideig csöndben marad. A majom megmozdul, Peer Gynt csalogatja, s biztatja mint az ebet szokás.)
Te vagy, öreg? Szervusz, vén czimbora;
Derék fiú vagy, nincsen benne kétség.
Ugy-é nem hajigálsz meg? Nem, sóba! Hisz én vagyok! hogy ketten meg ne értsék
Egymást ily jó barátok, rokonok?
Add a kezecskéd? Ne légy oly konok!
Holnap czukor lesz! Pfuj, te büdös állat,
Egy egész nagy halommal így reámrak.
Mily íze, szaga van! ... rosszul vagyok.
De — ehhez is még hozzászokhatok.
Az ifjú nemzedék is jő
(hadonáz).
Ne hát!
Sátáni nép! és ezt, ezt élje át
A teremtés ura? De mit tehetnél?
"Rossz az öreg, de ezek rosszabbak az öregnél!"

PEER GYNT
Hú! Kínos éjszaka volt nagyon.
(Csapkod maga körül.)
Itt vagy megint? Az átkozott! Dobálnak.
Gyümölccsel-e? Nem; mással hajigálnak.
Milyen undok állat egy ilyen majom!
Írva vagyon: legyen éber, küzdjön az ember.
De már erőt vesz rajtam a gyengeség.
(Újra zavarják, mire türelmetlenül kifakad.)
Únom, szűnjék meg már ez a nyegleség!
Ha itt egy fickót megragadok a kezemmel,
lenyúzom a bőrét, s abba öltözöm,
s ha a sok majom megpillant szőrösön,
valódinak érez, s bántani nem mer. -
Mi az ember? Kis pihe, semmi más,
kicsit néznie kell, mi a mód s a szokás.
Új had! Ez a nyüzsgő csőcselék!
Egy raj bolond. Csiba te! De nyomban!
Ha csak álfarkat kapnék valahonnan, -
hogy állathoz hasonlítanék -
Mi az? A fejem felett a merésze -! (Felfelé néz.)
Az öreg - markában a dobnivaló -!
(Félősen összekuporodik, s egy ideig mozdulatlanul ül.
A majom mozdulatot tesz, Peer Gynt hízelegni kezd neki,
s csalogatja, ahogy kutyát szokás.)
Te vagy, te vagy az, öregapó!
Mily tisztességes most a viselkedése!
Ő nem hajigál; nem is illenék.
Nézd, én vagyok! Kuc-kuc, a te jóbarátod.
Aj-aj! a nyelved is értem, nem csodálod?
Rokonok vagyunk, s ez éppen elég,
apó cukrot kap holnap -! A gaz maki!
Pfuj, undor! A dög legazolt egészen! -
Vagy eledel volt? Íze bizonytalan, érzem.
De az ízlésünk a szokás alakítja ki.
Hol is olvastam egy bölcs szavait?
Csak köpj, a szokás majd megtanit. -
Mit? Az aprónép is?
(Csapkod és hadakozik.)
Égre kiált,
hogy a teremtés dísze és diadalma
rákényszerüljön erre -! Gewalt! Gewalt!
Rossz volt az öreg, gonosz a fiatalja! . Kora reggel. Köves vidék, kilátás a sivatagra. Sziklahasadék és barlang az egyik oldalon.

Пер Гюнт
Ну, выдалась ночь! Нынче проклял я тьму.
(Отбиваясь.)
Ты снова? Теперь ты решила плодами?
Нет, кой-чем похуже! Ох, сладу нет с вами.
И что вы за твари, я в толк не возьму!
Бороться и бодрствовать учит Писанье.
Но так я замучен, что нет уже сил.
(При новой атаке, нетерпеливо.)
О, господи, хоть бы конец наступил!
Подкрасться бы надо мне к этакой дряни,
Поймать, и повесить, и шкуру стянуть,
Напялить ее на себя как-нибудь
И враз уподобиться обезьяне.
Что есть человек? Одинокий тростник.
Не зря он к другим применяться привык.
Опять налетели. Да их тут стада!
Попробуй-ка сладь с обезумевшим стадом!
Эх, стать бы в тот раз мне и вправду хвостатым,
И встреча бы с ними была не беда.
Да что там? Наверх забирается стадо.
(Глядя вверх.)
Зажал старикашка грязюку в кулак.
(Сжавшись от страха, замирает. Обезьяна шевелится. Пер Гюнт манит ее, как собаку.)
Хороший. Хороший. Смеется-то как!
С ним только самим по-хорошему надо,
Кидать ничего он не станет в меня.
Да это ведь я. Мы знакомы отлично.
Тяв-тяв! И язык ваш я знаю прилично.
Мы помним друг друга, мы даже родня.
Я сахару дам тебе завтра. Срамник!
Швырнул-таки пакость, зажатую в лапах!
Съедобное, может? Неясно на запах.
Ах, то лишь по вкусу, к чему ты привык.
Какой-то философ недаром изрек:
На силе привычки стоит наш мирок.
А вот молодежь!
(Отбиваясь.)
Перл творца - человек
Сносить принужден подобные вещи!
На помощь! Сюда! Пропадаю навек!
Старик-то был дрянь, а сынки еще хлеще.

奴隶乙撕着自己的衣裳跑进来。奴隶乙
(撕着自己的衣裳跑进来)
皇帝的御袍被人盗走啦。大太监
(入)
要是不把贼捉到，每人打一百下脚心。
(战士们纵马朝四面八方奔驰。)

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=e683b276-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display